Nagyon sokszor fordult már elő velem, hogy miután az aznap készített fotókat nagyban nézegettem a képernyőn, elgondolkoztam, hogy vajon tényleg én készítettem-e őket? Valóban én lettem volna? Különös és furcsa érzés...
Szeretem a városokat. Rajongok az épületekért, a szűk utcákért, a fényekért... Minden alkalommal, amikor sétálni megyek - más. Minden nap minden szakaszában megváltozik a város. Szeretem, mert napközben hihetetlenül mozgalmas - akkor gyorsnak kell lenni, mert a varázslatos pillanatok tényleg csak egy másodpercig tartanak. Szeretem, mert este csendes és fáradt. A folyamatos autózajt már észre sem veszem, ahogy a város sem, amikor alszik. Késő este, csak néhol látni sétálgató párokat vagy hozzám hasonló - bolyongó éjjeli baglyokat. Este könnyű beleszeretni Budapestbe.
Szeretem a sziluetteket. Ember és város - néha olyan szépen harmonizálnak egymással, máskor viszont annyira idegenek.
ps. köszönöm ezt a két napot. szeretlek ám, te lökött, te. :P :)
No comments:
Post a Comment