Egy távoli Csillaggalutaztam tegnap délután.
Sokat mesélt, milyen egy messzi város,
s elmondta milyen a csók arra,
melynek illata, mint egy Szajna parti virágárus,
beléd ivódik, s szolgája leszel. nem enged soha.
egy Szajna parti bódé, csókízű, mámor, rabtartó illata…
Párizs.
Nekem te lettél a Szerelmek s a Csillagok sziporkázó színpada…
(…s játszani akarok én is,hisz Budapest nekem csak ruhatár… egy elmaradt darab,
itt a bilétám, s vedd ki kabátom…Vedd magadra s vidd haza…
Csillag,
Vidd Párizsba, hol áll még a szerelem színpada…
Kérlek, vigyél haza, vigyél haza…)
Megyesi Balázs
Budapest, 2011
...ki hamvaiból újra és újra föléled.
1 comment:
Nagyon szép, gyönyörű összhang a vers, a képek és közötted! Nem is tudtam, hogy Balázs költő is, de mostantól az ő rajongója is vagyok!
Post a Comment